1771. június 21. Budára érkezik a Szent Jobb

1771. június 21-én érkezett haza kalandos útjáról Magyarország egyik legfontosabb ereklyéje, a Szent Jobb. Szent István király  mumifikálódott jobb kezét Mária Terézia királynő szerezte vissza Raguza városától.

Szent István ereklyéje a középkor óta különös tiszteletnek örvendett. Hartvik püspök legendája szerint a Székesfehérvárott eltemetett István épen maradt jobbját egy Merkur nevű őrkanonok tulajdonította el és vitte Bihar megyei családi monostorába. László király az ereklye nyomára bukkanva a Berettyó partján apátságot alapított annak őrzésére.

 A Szent Jobb visszaszerzésére először I. Lipót magyar király, Mária Terézia nagyapja tett kísérletet 1684-ben.

A sikertelen vállalkozás után közel száz évet kellett várni arra, hogy a raguzai domonkosok megváljanak a féltve őrzött ereklyétől. A feledésbe merült Szent Jobb a 18. század második felében került ismét az érdeklődés középpontjába. Mária Terézia 1768-tól többször is próbálta elérni visszaszolgáltatását, ám eredménnyel csak akkor járt, amikor az orosz fenyegetéstől hozzá forduló várost pártfogása alá vette. 1771-ben Raguza vezetése, miután a domonkosoktól megváltotta, Mária Teréziának ajánlotta fel az ereklyét.

A májusban Bécsbe érkezett Szent Jobb Budára szállítását és az esemény méltó ünneplését hosszas előkészületek előzték meg, melyben az uralkodónő is aktívan részt vett.

Először Győrben, majd a pannonhalmi apátságban helyezték el az ereklyét, ahol a hívők  az uralkodónő kívánságára három napig tehették tiszteletüket. A Szent Jobb szombaton érkezett Budára, ahol gondosan előkészített több napos ünnepség kezdődött. Először a Nagyboldogasszony templom oltárán helyezték el két gyertya közé, ahol a Szent István-napi matutinum után két testőr őrizete mellett egész éjjelre biztosították a hívek virrasztását.

Vasárnap reggel a 8 órai misét és magyar nyelvű prédikációt követően harang-, trombita- és dobszó kíséretében, ünnepélyes menetben szállították át Szent István ereklyéjét a Nagyboldogasszony templomból a budavári palota  akkor még álló  Szent Zsigmond-kápolnájába.

Mária Terézia rendelete a Szent Jobb tiszteletéről

Mária Terézia a Szent Jobb Magyarországra érkezésére évenként ismétlődő ünnepségsorozattal kívánta emlékeztetni alattvalóit, melynek költségeire alapítványt hozott létre.

A diploma szerint évente hat alkalommal kell biztosítani a Szent Jobb nyilvános tiszteletét: Szent István ünnepén. 

1, augusztus 20. kilenc napig, Szent Imre ünnepén 

2.november 5. három napig , Szent László napján

3. június 27. egy napig , a Szent Jobb Budára érkezésének évfordulóján 

4.július 21. három napig , visszaszerzésének évfordulóján

5. május 29. három napig , Buda visszafoglalására

6. szeptember 2.)emlékezve egy napig. 

Az oklevél nemcsak az ünnepségek időpontjával, hanem azok formájával és költségeivel is foglalkozik.

 A papság, a zenei kíséret, a templomőrök és a kellékek finanszírozására évi 300 Ft-ot szánt a királynő, melynek fedezésére 7500 Ft-os alapot helyezett el a magyar kamaránál. Ennek éves kamata volt hivatott biztosítani a kívánt összeget. A rendelet záró sorai jól tükrözik Mária Terézia szerepét a Szent Jobb kultuszának megőrzésében: az alapítványt Szent István király jobbjának örök emlékére hozza létre, remélve, hogy trónutódai is majd fenntartják azt.

 Mária Terézia számtalan más módon is hozzájárult Szent István emlékének megőrzéséhez. Augusztus 20-át országos ünneppé nyilvánította, a Szent Jobb hazahozatala emlékére érmét veretett, s az ünnepségsorozatot kísérő latin, magyar és német nyelvű imák, énekek és ismertetők terjesztéséről is gondoskodott. 

A II. világháborúban  a koronázási jelvényekkel együtt egy salzburgi barlangba került. Hazakerülés után 1950-ig az angolkisasszonyok zárdájába került majd ez után érkezett meg jelenlegi helyére a Szent István Bazilikába. 

Az 1980-as évek végéig páncélszekrényben őrzött Szent Jobb 1987-ben már méltó helyére a bazilika önálló kápolnájába került, és 1989-óta ismét az augusztus 20.-i körmenet fő látványossága.